TerápiákA központi idegrendszer érési folyamata és a mozgásfejlődés egymással szoros egységben biztosítja az értelem fejlődését. A tanulási nehézségek megelőzésében és terápiájában kiemelkedő szerepe van a mozgásfejlesztésnek, mely segítségével hatni lehet az idegrendszerre. A fejlesztés célja a káros funkciók leépítése, a fejlődés helyes irányba terelése.
Már magzati állapotban magas fokú az ember mozgásszabályozása. A 20-29.magzati héttől már kiválthatók az ún. elemi mozgásminták (kúszás, mászás, felültetés), melyek nem reflexszerűek, hanem folyamatos mozdulatsorokban jelennek meg különböző ingerhelyzetekben. E mellett 3éves korig alakulnak ki azok az idegpályák, illetve vándorolnak el az agysejtek –a megfelelő időben, a megfelelő helyre-, melyek később a gondolkodást végzik, az olvasáshoz, íráshoz, valamint egyéb tanulási folyamatokhoz elengedhetetlenek.
3 és 6 éves kor között a tanulási képességet meghatározó észlelési-, mozgásos struktúrák fejlődési folyamata megy végbe, melyet több funkció intenzív fejlődése mutat, mint pl. a mozgás, a testséma, a téri tájékozódás, a térbeli mozgás, a vizuális funkciók (alaklátás, formaészlelés, színek megnevezése), a finommotoros koordináció, a nyelvi kifejezőképesség, a szociális fejlettség.
A mozgás a kialakulóban lévő ember környezettel való kommunikációjának első és alapvető formája, melyre később az összes kommunikációs forma épül.
Az anyanyelvi kommunikáció fejlődése akkor lesz problémamentes, ha a gyermek probléma nélkül végigmegy a kizárólagosan emberi mozgás-érzékszervi fejlődési soron, melyet nevezhetünk helyzetváltoztatási- felegyenesedési- helyváltoztatási- dominancia megválasztási fejlődési mozgássornak.
Ebből is láthatjuk, hogy a fejlődésmenet csúcsa a dominancia kialakulása (Felmérések mutatása + saját dominanciájuk megnézetése. Gyertya, zippzár, üvegnyitás, integetés, tüsszentés).
A beszéd fejlődése is szorosan összefügg az idegrendszer érésével. Ha a megfelelő idegpályák (tapasztalatok, elektromos impulzusok, spec.kémiai anyagok) vmilyen ok miatt nem, vagy részben tudnak kialakulni, akkor beszélünk egy gyermeknél részképesség hiányról vagy zavarról. (Ezért is mondhatjuk, hogy a mozgás vezeti a beszédet, és a beszéd vezeti a mozgást.)
Vagyis nagyon fontos számunkra, hogy megnézzük, nem maradt-e ki valamelyik fejlődési szakasz!!!
Az előbbiekből láthatjuk, hogy az Alapozó terápia egy lehetőség a fejlesztésre. Attól idegrendszer-fejlesztő terápia, hogy a nem vagy rosszul kialakult agyi összeköttetéseket kialakítjuk, ’újrahuzalozzuk’. Ez által elsősorban az anyanyelvi területek fejlődnek, de sok más terület fejlődésére is kihat közvetve!
A terápiában lévő gyermekeknél mi lehet a sérülés idegszövettani alapja?
Terápiánk fejlődéstani szemléletű, un. gyökér-terápia, mert az idegrendszerben visszalépünk a megrekedés szintjére, s a spontán fejlődés irányait követjük:
A terápiában lévő gyermekek mozgáselmaradásának sajátosságait az alábbi elvek szerint veszi figyelembe:
A terápia egyik legnagyobb erőssége, és egyben legnagyobb nehézsége a terápiás regresszió. A megrekedt fejlődést az eredeti élettani úton próbálja továbbsegíteni. Ezt visszakanyarodással idézi elő, visszaviszi a gyereket az a szint alá, ahol elakadt. Ezt a csecsemő- és kisgyermekkori mozgásokkal idézzük elő.
Mit láthatunk? A gyerek viselkedésében, és lelkileg is visszatér egy már elhagyott, életkori sajátosságokhoz. Általában olyan területekhez, amik arra az adott életkorra jellemzőek, de amikor annyi idős volt, nem ment át rajta, nem jelent meg. Pl.: 3éves kor körül az építő-játékok, vagy a „Mi ez? Miért?”, illetve a dackorszak. Önmaga számára is gyakran nehéz, mert párhuzamosan fut a két személyiség (pl.: egy iskolás korú gyermeknél a visszalépéskor nehezebb a tanulás, hiszen asz idegrendszere azt éli meg, hogy még csak „kisbaba, vagy három éves”, s akkor miért kéne tanulnia?
Mit tehetünk? Támogatjuk, segítjük ezen szakasz túljutásában (korlátokat meghagyva), a szülőket is hasznos tanácsokkal látjuk el.
A terápia hatását hogyan vehetjük észre? Mi várható? (óvodai és iskolai közegben is)
Fontos! Mindig legalább 3-4 ok együttállása felel a diszlexiáért.
Különböző okai lehetnek annak, ha egy gyermek írását nem lehet elolvasni. Szóba jöhet specifikus helyesírási nehézség, írási nehézség, amikor a kézírás annyira egyenetlen, hogy szinte olvashatatlanná válik. Előfordulhat továbbá, hogy a gyermek leírt szövege értelmezhetetlenné válik a nyelvhasználat pontatlanságai miatt.
A diszgráfia tünetei:
Helyesírási problémák
Mozgáskoordináció
Az Alapozó mozgásterápia legfőbb célja a megfelelő mozgáskoordináció kialakítása. Koordinálni a mozgást azt jelenti, hogy összerendezzük mozdulatainkat egy egésszé úgy, hogy térben és időben megfelelő választ adunk a külvilág közvetett vagy közvetlen ingereire.
Hogyan is valósul ez meg a mindennapi életünkben?
Az élet reggeltől estig, olyan feladatokat állít elénk, amelyek teljesítéséhez bonyolult koordinációs szabályzásra van szükség még akkor is, ha ez számunkra természetes.
Be kell helyeznem a zárba a kulcsot?
Ki kell öntenem a pohárba a vizet?
Nem is beszélve az írásról, az autóvezetésről vagy a különböző sporttevékenységekről.
Talán azért természetesek ezek a mozdulatok, mert automatikusak - azaz agyon gyakoroltuk őket- több-kevesebb sikerrel.
A tökéletes mozgás kialakulásához vezető út már a kiságyban elkezdődik. A környezet ingereire először durva, nagy mozgásokkal válaszolunk, majd ez napról-napra finomodik, tökéletesedik.
Megtanuljuk forgatni és felemelni fejünket, mozgatni végtagjainkat változtatni helyzetünket és helyünket. Kúszunk, mászunk, forgunk, felülünk, felállunk és járunk. Ezek eleinte nem sikerülnek, de a sok próbálkozás után már hiba nélkül hajtjuk végre.
Ez azonban nem mindig alakul zökkenőmentesen. Bizonyos okok miatt az idegrendszer másképp érik így a mozgásfejlődésben és a mozgáskoordináció alakulásában zavar támadhat. Ebből kifolyólag bizonytalan, összerendezetlen a mozgásunk. A zavar a kijavítása nem csak a mozgás tökéletesítése miatt fontos, hanem azért is, mert így a központi idegrendszer nem szorosan a mozgáskoordinációval kapcsolatos működését is serkenti. / beszéd, írás és olvasás/
Idegrendszeri éretlenség
Az éretlen idegrendszert úgy kell elképzelnünk, mint azt az almát, melyen még vannak zöld és sárga foltok. Ezek a foltok különböző területeket érinthetnek, bár ezeket pontosan behatárolni nagy bátorság lenne. Azonban azt tapasztaljuk, hogy sok gyereknél a beszéddel, írással és olvasással kapcsolatban kisebb nagyobb zavarok van. Ezek mellett a figyelem és a magatartás szabályzásáért felelős területek is érintettek.
Mit jelenthet ez a gyermek esetében?
Mindent később kezd el, vagy nem végez. Mozgása ügyetlen. Később kezd el beszélni. Nem szeret rajzolni. Nehezen köthető le a figyelme.
Ennek a következő idegrendszeri okai lehetnek.
A normálisan működő idegrendszer kialakulásában jóval több idegsejt vesz részt, mint amennyire valójában szükség van. Ezek egy része elpusztul, vagy felhasználódik egyes funkciók átvételére.
A meglévő genetikai program csak általános utasításokat tartalmaz, a pontosabb kidolgozás a születés utáni fejlődés során, szelekció útján történik. A felesleges idegsejtek sok, a későbbiek során helyesnek bizonyuló kapcsolat mellett rengeteg „téves” kapcsolatot is kialakítanak egymással. Ezek a „téves” kapcsolatok megnehezíthetik az idegrendszer optimális működését. Az agy a meginduló funkciók révén kiszűri, megerősíti, stabilizálja a helyes kapcsolatokat, míg más kapcsolatok kiszelektálódnak, elpusztulnak.
Megfelelő számú és ideig ható inger esetén, az érési folyamatok a helyes irányba mennek tovább. Ez abban nyilvánul meg, hogy az idegsejtek hálózata gazdagodik és újraszerveződik. A mozgásfejlesztés így járul hozzá az idegrendszeri éréshez.
Dominancia
Dominancián az idegrendszer által megválasztott vezető szemet, kezet és lábat értünk.
Az iskolát kezdő, de még sok esetben az alsós tanulók között is találunk olyan gyerekeket, akik kétkezesek, domináns kezük nem szilárdult meg vagy átszoktatott kezességgel rendelkeznek. A dominancia zavarai az esetek többségében anyanyelvi kézség zavarával is párosulnak.
A mozgásfejlődés utolsó szakasza a finommotorika kialakulása és dominancia megválasztása. Ez a gyermek 7-8 éves korára tehető. Mivel a gyerekek általános iskolai tanulmányaikat ekkor kezdik, az lenne a megfelelő, ha már megszilárdult jól megválasztott dominanciával rendelkeznének.
Mit jelent a kialakulatlan dominancia?
Mind a két kezét használja rajzolásnál, írásnál, precíz pontosságot igénylő tevékenységeknél. Láthatóan még nem eldöntött, hogy mely kezét fogja használni a továbbiakban.
/ fogmosás, evőeszköz használat, kulcs használat stb./
Mit jelent a nem megszilárdult dominancia?
Az idegrendszer megválasztotta már a kezességet, de a vezető kéz mellett még a másik kezét is használja bizonyos helyzetekben.
Mit jelent az átszoktatott kezesség?
Az esetek többségében a bal kezes gyerekeket érinti. Szülők gyakran elkövetik azt a hibát, hogy ők választják meg a gyerek kezességét. Ennek következménye bizonyos fokú anyanyelvi készségzavar.
Az idegrendszer nem megfelelő érése késleltetheti a dominancia megválasztását, megszilárdulását. Ezért fontosnak tartjuk, hogy már óvodás korban kellő figyelmet kapjanak a gyerekek.
A mozgásfejlesztés révén az idegrendszer segítséget kap a helyes megválasztáshoz, így a beállás ideje csökkenthető.
A hieparaktivitást, mint pszichés zavart a különböző orvosi, pszichológusi irányzatok más-más szakkifejezéssel illetik: POS, MCD, MBD, ADHD, Gyermekkori hiperkinetikus szindróma.
A hiperkinetikus vagy aktivitászavaroknál fontos az alábbi két fogalom tisztázása:
Hiperkinetikus zavarok:
Az élet korai szakaszában, (általában már az első öt életévben) kialakuló betegségcsoport.
Jellemzője a kitartás hiánya a kognitív részvételt igénylő tevékenységekben, a csapongásra való hajlam, egyik tevékenységből a másikba kap, anélkül, hogy az előzőt befejezné, jellemzője még a rendezetlen, rosszul irányított túlzott mértékű aktivitás.
Több más rendellenességgel szövődhet.
Rendszerint nyughatatlanok, impulzívak, könnyen szenvednek balesetet.
A szabályokat önkéntelenül és nem tudatosan szegik meg. Jellemzi őket a szociális gátlások szokványos visszafogottság és mértéktartás hiánya.
Általában népszerűtlenek társaik körében, magányosakká válhatnak.
Gyakori a kognitív működések zavara ill. szokatlanul gyakori a nyelvi és motoros képességek fejlődésének késése.
A kórkép másodlagos szövődménye pl. aszociális viselkedés, csökkent önérték tudat.
Hiperaktivitás:
Tünetei:
A hiperaktív gyermekek „mások”, mint a többiek. Nem betegek, képességeik nem gyengébbek, mégis különböznek társaiktól. Maga a jelenség igen gyakori, a gyermekek 3-17%-ára jellemző, ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon valamennyi pedagógus találkozik hiperaktív kisiskolással. A zavar felismerése azért nehéz, mert egyes tünetei hasonlítanak a nevelési hiányból, illetve hibás nevelésből adódó magatartási zavarokhoz, és később a már kialakult, idejében nem diagnosztizált hiperaktivitáshoz olyan másodlagos tünetek társulnak, melyek súlyosságuknál fogva elfedhetik a zavar valódi gyökerét. A hiperaktív gyermek nagyon figyelmes, de figyelmének aktív irányítására nem képes. Környezetének legkisebb változása is frusztrálja, megzavarja őket. Magatartását a külső történések és a belső érzelmi mozgások messzemenően uralják, ilyenkor kontrollálhatatlanná válnak, dühöngeni kezdenek, vagy a félelem, szorongás teljesen megbénítja őket. Örömükben szintén nem ismernek határokat, egyszóval indulati életük teljesen beszabályozatlan. Teljesítőképességük erősen ingadozik egyik pillanatról a másikra válthat egyik végletből a másikba. Késő délutánra szellemi energiájuk kimerül és innen kezdve nem képesek a legkisebb erőfeszítés megtételére sem. Sokan közülük nagyon érzékenyek az időjárásra. Fáradt állapotban magatartásukat még kevésbé képesek kontroll alatt tartani, ilyenkor pánikba eshetnek, ez a reakció aztán vagy agresszív, vagy depresszív érzelmi állapotba torkollik. A zavar legszembetűnőbb jellegzetessége a folyamatosan mozgáskényszer, a gyermek nem tud nyugodtan ülni, állni, testhelyzetét állandóan változtatja, keze-lába állandóan mozog. A hiperaktív gyermek esetében mind a szülő, mind a pedagógus fokozottan nehéz helyzetben van, hiszen a tünetek nem megfelelő kezelése antiszociális személyiség kialakulásához vezethet.
Organikus tünetek:
Pszichés tünetek:
Másodlagos tünetek:
A gyermek a helyzetéből fakadó folyamatosan átélt kudarcok miatt állandó frusztráció alatt áll, ez óhatatlanul másodlagos tünetek kialakulásához vezet. Egyik esetben visszahúzódik, és passzív, depresszív reaktív neurózis alakul ki. Ennek ellentéteképpen megpróbál kitörni helyzetéből, felvállalja a „rossz gyerek„ státuszát, mindez pedig deviancia, antiszociális viselkedés kialakulásához vezet.
A fenntartott figyelem, vagyis a zavartalan figyelmi tevékenység jellemzője egy jellegzetes tónus, ami a koncentrált figyelem és a pihenés ciklikus folyamatát foglalja magában. A figyelem elterelhető, de visszatér, erősen megosztható, sűrű váltásokra képes, vagyis koncentrálni tud párhuzamosan több dologra is. A figyelemzavaros gyermek figyelmét nem képes hosszabb ideig összpontosítani, azaz bármilyen inger hatására könnyen elterelődik . A figyelemzavar az előbb említett részképesség zavarokkal ellentétben nehezen diagnosztizálható, hiszen tünetei az egyes életkori szinteken normál jelenségnek számítanak, elfogadott tény továbbá, hogy a gyermek figyelme, tartósság, koncentráltság szempontjából jelentősen eltér a felnőtt figyelmi tevékenységétől. A diagnózist tovább nehezíti, hogy egyes problémás gyermekek esetében nem minden tünet jelentkezik egyidejűleg. A figyelemzavaros gyermek egyik leggyakrabban tapasztalható jellegzetessége, hogy nem kitartó. Figyelmét nehéz felkelteni és bármelyik pillanatban elterelhető.
A figyelemzavar fokozatai:
Tünetek:
Társuló tünetként a figyelemzavar gyakran együtt jár hiperaktivitással, olvasás- írászavarral.
A beszédészlelés beszédhangok, hangkapcsolatok, hangsorok pontos felismerése és azonosítása. Akkor beszélhetünk róla, amikor a beszédfelismerési folyamatban a jelentésnek még nincs szerepe (pl. amikor a gyerek olyan szót hall, aminek jelentését még nem ismeri).
A beszédészlelés az a készség, mely lehetővé teszi a gyermek számára, hogy felismerjen beszédhangokat, azok kapcsolódásait, hosszabb hangsorokat, és képes legyen az elhangzásnak megfelelő sorrendben megismételni (pl. f helyett ne v-t halljon, vagy ú helyett ne ű-t).
nnek a készségnek köszönhetően a gyermek megtanulja anyanyelve szavainak hangzását, valamint egyre több új szó felismerésére lesz képes.
Az életkornak megfelelő szintű beszédészlelés biztosítja a nehézség nélküli olvasás, írás megtanulását, majd az idegen nyelv elsajátítását.
A helyes írás, olvasás megtanulása érdekében fontos az időben történő beszédészlelési probléma felismerése, megfelelő kezelése, fejlesztése.
A fejlesztés célja, a gyermek beszédészlelésének szintje életkorának megfelelővé váljon.
A mindennapi életben a beszédészlelési nehézségek szinte egyáltalán, vagy csak nagyon ritkán vehetők észre. A megfelelő teljesítmény elmaradása (különösen már az iskolában) számos negatív következménnyel járhat.
A beszédmegértés ismert, elhangzó, mások által kiejtett szavak, szókapcsolatok, mondatok, illetve mondatok összességének, azaz egymásutániságának helyes felismerése, és értelmezése, vagyis jelentésének, tartalmának megértése. A gyermek beszédmegértése jó értelmi képességek és látszólag bő szókincs mellett is lehet zavart vagy elmaradott, nem az életkorának megfelelő. Ezekben az esetekben a gyermek különféle stratégiákat használ, hogy megértse az elhangzó beszédet, de leggyakrabban kitűnő logikai készséggel kitalálja az elhangzottak jelentését. Azonban az iskolai feladatok teljesítéséhez, a különféle tantárgyak tanulásához ez nem elégséges.
A mindennapi élet, a normál beszélgetések során a beszédmegértés problémája, zavara nehezen vehető észre. Különösen akkor marad sokáig rejtve, ha a gyermek nagyon értelmes, és más, a beszéddel kapcsolatos akadályoztatás, zavar nem merül fel nála.
Gyakran a gyermek olyan kiváló stratégiát használ, hogy a szakember is nehezen ismeri fel a problémát. Azonban minél később derül ki, annál nehezebb a megfelelő fejlesztés alkalmazása, és annál lassúbb a fejlődés üteme is.
A fejlesztés folyamata kettős irányú: 1. a helyes stratégia és folyamatműködés kialakítása, 2. a már kialakult gátlások csökkentése, megszüntetése, sikerélmény biztosítása.
Mivel a külvilágból érkező információk 90% a szemen keresztül jut be az agyba, így nagy gonddal kell a felmerülő problémákat orvosolni. A szemészeti probléma erősen rányomja bélyegét a mozgásfejlődésre, a beszéd fejlődésére, nem is beszélve az írás és olvasás elsajátításáról.
A beszéd normális fejlődéséhez szükség van a gesztusok, testbeszéd és a szituációk észlelésére. Észlelni kell az ajakartikulációt és tudni kell azonosítani az ajakmozgásokat az egyes beszédhangokkal.
A következőkben azokról a szemészeti problémákról szeretnénk szólni, melyek nem egyértelműek és a szülők, pedagógusok számára.
Egyik ilyen probléma a szemfáradás. Ez akkor keletkezik, amikor adott feladat végrehajtása során a szemizmok gyorsan elfáradnak, és a szemizmok alkalmazkodási képessége csökken. Rendkívüli módon zavarja a gyereket írás és olvasás közben.
Fiatalkori messzelátás. A gyerekek nem képesek hosszú ideig közelre fixálni, így a szöveg homályossá válik. A külső és belső szemmozgató izmok terhelődnek, kimerülnek. Emiatt más helyzetben közvetíti a szem a képet. A szem által felfogott képek elmozdulnak így kialakulhat az enyhe fokú kettős látás. Az olvasás lelassul, a gyerek fáradékony lesz olvasás közben, fáj a szeme és a feje.
Az olvasási gyengeség sokszor túlmutat a látórendszer problémáján, ez abban mutatkozik meg, hogy a dyslexiás gyerekeknek a vizuális információ feldolgozása sokkal több időbe kerül, mint normális esetben. Ennek oka a nagysejtes rendszer, mely a gyors mozgásokról közvetít, alacsony kontrasztú információt továbbít, vezeti az információt a térlátásról, felelős a térbeli lokalizációért, a mélység felfogásáért, az alak-háttér elkülönítésért stb. Ennek okán a gyerek lassú és sok hibát ejt az információ feldolgozása során.
{ Alapozó mozgásterápia } { NILD komplex terápia } { Kokas-zeneterápia }
{ Adatvédelem } { Előző oldal } { Főoldal }
